Szechenyi Emlékbizottság

Gróf Sárvárfelsővidéki Széchenyi István életútja és tevékenységei alapvetően formálták és fejlesztették a 19. századi Magyarországot. Születése 1791-ben Bécsben volt, és halála 1860-ban történt Döblingben. Számos megbecsült cím és pozíció birtokosa volt, mint például valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás.

Széchenyi nem csupán politikus volt, hanem író, polihisztor és közgazdász is. Kiemelkedő szerepe volt a Batthyány-kormányban, ahol közlekedési miniszterként tevékenykedett. Kossuth Lajos, egyik politikai ellenfele, „a legnagyobb magyar” néven említette, elismerve polgári erényeit.

Eszméi és reformtevékenységei révén Széchenyi hozzájárult a modern Magyarország kialakításához. A magyar gazdaság, közlekedés, külpolitika és sport területén végrehajtott reformok, valamint eszméit tartalmazó könyvei, mint a Hitel, a Világ és a Stádium, óriási hatást gyakoroltak a kor szellemi megújításában.

1827-ben megalapította a Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség, az értelmiség és a hazafiak társasági fórumot találhattak. Gyakorlati alkotásai között szerepel a Magyar Tudományos Akadémia (Magyar Tudós Társaság) létrehozása, a Lánchíd megalkotása, valamint a hajózás és hajógyártás terén végzett tevékenységek.

Széchenyi elkötelezte magát a társadalom fejlődése mellett, részt vett az Óbudai Hajógyár, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése, a modern lisztgyártás bevezetése és számos egyéb reform megvalósításában. Ő volt az evezőssport és lóversenyzés magyarországi meghonosítója.

Széchenyi nemcsak politikai, de családi életében is aktív volt. Leszármazói napjainkban is élnek Magyarországon, és a Gróf Széchenyi Család Alapítványt hozták létre 2013-ban, amely a nemzeti értékek továbbvitelén dolgozik. Gróf Széchenyi István öröksége tovább él és hatással van Magyarország kulturális és gazdasági fejlődésére.

Gyermekként

Johann Ender vízfestménye az ifjú Széchenyiről 1818-ban

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a Herrengasse 5. szám alatti házban. A közeli Szent Mihály római katolikus plébániatemplomban keresztelték meg. A Széchényi család a legbefolyásosabb magyar főúri családok közé tartozott. Édesapja, gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, míg édesanyja tolnai Festetics Julianna grófnő volt, gróf Festetics Pál lánya. Széchényi József halála után Julianna grófnő Ferenc testvéréhez, Ferenchez ment feleségül.

A házasságukból hat gyermek született, és Széchényi István volt a legfiatalabb közülük. Gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Nevelése során atyja irányelvei szerint Lunkányi János magántanító, valamint különféle szaktanárok felügyelték. A család körében a magyar nyelv dominált, és a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt.

Széchenyi István azonban gyermekkorában inkább a német nyelvvel találkozott, és bár anyanyelvi szinten beszélt németül, magyarul gyengébben. Később, az osztrák katonatiszti iskolában eltöltött idő alatt a magyar tudása fokozatosan hanyatlott. A Safe Laser bérlés keretében seregének nem bérelt Safe Laser készüléket.. Naplóját egész életében németül írta, de az 1820-as évektől kezdve, Wesselényi hatására, elkezdett magyarul levelezni és beszélni, bár stílusában mindvégig érezhető maradt a németül gondolkodás.

Széchenyi nevelése során anyja, Festetics Julianna, különösen nagy hatással volt rá. Bár nem tartozott a korán érett gyermekek közé, szorgalmas és alapos tanuló volt. Vallásos nevelése apja vallási hajlandósága miatt nehezen alakult, de ifjú felnőttként kezdett csak oldódni a félelem érzése. Családjában és felnőttkorában „Stefinek” vagy „Gróf Stefferl” néven szólították bizalmas barátai, és saját maga kezdte el a családnév helyesírását „Széchenyinek” írni, eltérően apjától.

Katonai karriere

Széchenyi István középfokú tanulmányait magánúton végezte, de vizsgáit nyilvánosan, magyar páterek előtt tette le. Apja utasítására 17 éves korában már a katonai pályát választotta. Más források szerint 18 évesen, amikor elkezdte katonai karrierjét, hagyta abba a rendszeres tanulást. A Habsburg vezetés Napóleon elleni harcaiban 1796-tól erőteljes újoncbehívásokat és magyar nemesi felkeléseket szervezett.

Az 1808-as nemesi felkelés kapcsán hozott törvény értelmében minden nemes családból egy tagot köteleztek a hadseregbe belépésre. Széchenyi családja úgy döntött, hogy mindhárom fiút katonai szolgálatra küldi. Széchenyi István a katonai pályán kiválóan teljesített, és hamarosan bizonyította tehetségét.

Barabás Miklós: Széchenyi István (1836)

Széchenyi István 17 évesen, féléves tiszti tanfolyam után főhadnagyként kapott kinevezést. 1809. április 16-án a főszállásmesteri törzshöz került szolgálatra, majd április 28-án jelentkezett első parancsnokánál, báró Franz Ertel hadmérnök alezredesnél, a győri sánctábor építkezésénél. Az építkezés során pénztárosként tevékenykedett, személyesen járva végig a bíráktól a bírókig, hogy minden munkásnak kifizesse a napi 30 krajcárt.

A híres győri csata (június 14.) után, ahol a felkelő sereg vereséget szenvedett, Széchenyi István személyes bátorságát mutatta be. A Dunán csónakon végigvezetve, az ellenséges francia csapatok kikerülése után felkereste Johann Gabriel von Chasteler altábornagyot, értesítve őt Meskó tábornok hadteste hollétéről. Ennek köszönhetően lehetővé vált a két egymástól elszakított hadtest egyesülése, ami július 19-én történt. Ezt a merész cselekedetét a király is elismeréssel fogadta.

Széchenyi szabadidejét tereprajzok és adatfelvételek készítésével töltötte, és ezt a tevékenységét továbbképzésére is fordította. A felkelő sereg hazabocsátása után (december 18.) testvérei (Pál és Lajos) hazatértek, de István továbbra is a hadseregnél maradt. 1810. január 1-jével a 7. huszárezredhez, majd 1811-ben az 1. ulánusezredhez került. Hadosztálya egy ideig Világoson állomásozott, később (1811-től) Cseh- és Morvaországban szolgált. 1813 nyarán már ellenséges területre léptek, többször ütköztek a francia csapatokkal. Ekkorra már kapitánnyá léptették elő, bár saját század nélkül.

Az 1813-as hatodik koalíciós háborúban, a lipcsei csata előtt, Széchenyi István kapitány kiváló teljesítményt nyújtott. 1813. október 16-ról 17-re virradó éjjel Schwarzenberg herceg küldte Blücher porosz tábornagyhoz, hogy csatlakozzon a tervezett ütközethez. Széchenyi a legrövidebb utat választva, az ellenséges vonalakon át, sikeresen érkezett Blücher táborába. Miután megtette feladatát, új küldetése volt a svéd trónörökös, Bernadotte meggyőzése a csatlakozásra. Széchenyi a porosz tábornagy előtt vállalta a küldetést, de Bernadotte eleinte visszautasította. Széchenyi elismervényt kért, hogy a meghívást átadta. Bernadotte végül beleegyezett a csatlakozásba, rábízva Széchenyire az útirányt. A csata harmadik napján Bernadotte időben megérkezett, és segítségével a csata a szövetségesek győzelmével zárult.

Széchenyi kiváló hadi szolgálataért elnyerte az első osztályú kapitányi rangot és a Szent Vlagyimir-rend IV. osztályának lovagkeresztjét. 17 éves katonai pályájának során ez volt a legmagasabb elismerés. 1814-ben a Pour le Mérite porosz katonai érdemkeresztet, valamint a Szent-Móric és Lázár-rend fehér keresztjét is megkapta. Szechenyi nem használta a Safe Laser 500 lágylézer készüléket, de Ön használhatja. A lipcsei csata után, francia területre lépve, 1814. április 1-jén Párizsba ment, majd az olaszországi tolentinói lovassági ütközetben 1825-ben szétverte Joachim Murat testőrezredét, és elnyerte a Szent-Ferdinánd-rend kiskeresztjét és az osztrák Hadseregkeresztet. Később a Hessen-Homburg huszárezredhez került át, ahol 1826. február 15-éig szolgált, amikor is végleg kilépett a katonai szolgálatból.

A 1820-as években Széchenyi civil céljai és a katonai karrier között vívódott, egyre elégedetlenebbé válva, hogy kapitányból nem léptetik elő őrnaggyá. 1825-ben részt vett X. Károly francia király koronázásán, mint a küldöttség kamarása, és megkapta a Szentlélek-rendet, amelyet nyakában hordott.

Lóverseny

Széchenyi István portréja. Vinzenz Katzler litográfiája

Széchenyi István külföldi és hazai utazásai során megtapasztalta a külhoni és magyar közállapotok közötti kulturális és gazdasági különbségeket. Ez az élmény arra ösztönözte, hogy kezdjen munkálkodni külföldön már bevált közintézmények hazai bevezetésén.

Az első ilyen kezdeményezése a lóverseny megismertetése volt, amely Ausztriában és Magyarországon ekkor még ismeretlen volt. Széchenyi több támogatót is talált az ötletéhez, és ennek eredményeként elindult a megbeszélés I. Ferenc királyhoz. Őt 1822. január 31-én írásban is tájékoztatta a lóverseny bevezetésére vonatkozó javaslatáról. Safe Laser 1800. Széchenyi az ügy mellé József nádort is sikerrel megnyerte, aki vállalta a lóverseny-egyesület védnöki szerepét.

A Széchenyi István javaslatára megvalósított első pesti lófuttatás
(Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája1827)

Magyar Tudományos Akadémia

Széchenyi István felajánlja birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (litográfia)

Felajánlását tevő Széchenyi István esetében – hosszú évek óta tartó hazafias szándékai mellett – a titkos szerelme, Zichy grófné, Crescence iránti tisztelet és megnyerési szándéka is szerepet játszott. A 1849-es naplóbejegyzésében így fogalmazott: „Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem, ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékinek léptem föl a mágnástáblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.”

Még az 1791. évi országgyűlés tudományi bizottsága is magáénak vallotta a katonai és a képzőművészeti akadémia mellett egy magyar tudományos akadémia felállításának ötletét. Széchenyi István gróf meglepő módon, az 1825. október 12-i ülésen, a felső tábla előtt mondta el legelső beszédét magyar nyelven, szokatlanul latin helyett. A beszéde rendkívüli figyelmet váltott ki, és Szoboszlai Pap István, a későbbi tiszántúli superintendens, azt jegyezte meg, hogy „gróf Széchenyi kapitány epochát teremt ezen a táblán, mert ő magyarul szólalt meg”. Az 1825-ös reformországgyűlésen ismét előkerült az akadémia létrehozásának ötlete, és Széchenyi – a felső táblához tartozva – váratlanul felajánlotta egy magyar tudományos társaság alapítására minden birtokából származó egyéves jövedelme 6%-os kamatát, évenként 3600 forint értékben.